Rólam

Várkonyi Andrea vagyok, 1968-ban születtem. Szüleim minden segítséget megadtak, hogy gimnázium után továbbtanulhassak. Így lettem építész. Ennek nagy szerepe van abban, hogy ez a kis jógaterem megvalósult. Amit szintén tőlük kaptam, az a mozgás szeretete, élvezete. A szabad mozgásé, ami a test természetes funkciója és szükséglete. Vidéki gyerekként állandóan a szabadban lógtunk, a sportmozgás sokáig csak az iskolai testnevelés órákat jelentette. Gyalog és bringával jártunk, felmásztunk mindenre, futkároztunk……reggeltől estig mozgásban voltunk.

Az emberi test működése, a benne rejlő lehetőségek, a test feletti kontroll komolyabban negyedikes gimis koromban kezdett érdekelni, amikor a karate belecsöppent az életembe. Akkor találkoztam először a keleti gondolkodással, az elme lecsendesítésével, a meditáció fogalmával. Nagy hatással volt rám, és eldöntöttem, hogy része lesz az életemnek. Nem így lett. Egy súlyos betegség után egy új korszak kezdődött, amivel eleinte nem tudtam mit kezdeni. Eltiltottak a mozgástól, a testem rosszul működött, nem találtam a helyem. Aztán egy szép napon úgy döntöttem, vállalom a kockázatot, és felülírtam az orvosi utasításokat. Szép lassan megtanultam, hogy ami biztos, az a változás, és az is biztos, hogy ehhez alkalmazkodni szeretnék. Megtapasztaltam, hogy nekem a mozgás a kulcs ahhoz, hogy kilábaljak rossz élethelyzetekből, hogy a testem meggyógyítsa önmagát, hogy visszaszerezzem a kontrollt önmagam felett, hogy jól legyek.

…mozgás, mozgás, mozgás…