Rólam
Várkonyi Andrea – Mozgásterapeuta és Jógaoktató
A szabad mozgás öröme
Számomra a mozgás a szabadság és az élet öröme. Gyermekkorom óta a természetes, akadálytalan mozgás inspirál, a szabad mozgásé, ami a test természetes funkciója és szükséglete. Tapasztalatom, hogy a testünk a mozgás által képes az öngyógyításra.
Célom, hogy segítsek Neked is megtapasztalni ezt, függetlenül attól, hogy honnan indulsz. Hiszem, hogy a megfelelő támogatással mindenki visszatalálhat a fájdalommentes, könnyed mozgáshoz, és újra élvezheti a mozgás szabadságát a mindennapokban.
…mozgás, mozgás, mozgás…gyógyulás…
Várkonyi Andrea vagyok, 1968-ban születtem. Szüleim minden segítséget megadtak, hogy gimnázium után továbbtanulhassak. Így lettem építész. Ennek nagy szerepe van abban, hogy ez a kis jógaterem megvalósult. Amit szintén tőlük kaptam, az a mozgás szeretete, élvezete. A szabad mozgásé, ami a test természetes funkciója és szükséglete. Vidéki gyerekként állandóan a szabadban lógtunk, a sportmozgás sokáig csak az iskolai testnevelés órákat jelentette. Gyalog és bringával jártunk, felmásztunk mindenre, futkároztunk……reggeltől estig mozgásban voltunk.
Az emberi test működése, a benne rejlő lehetőségek, a test feletti kontroll komolyabban negyedikes gimis koromban kezdett érdekelni, amikor a karate belecsöppent az életembe. Akkor találkoztam először a keleti gondolkodással, az elme lecsendesítésével, a meditáció fogalmával. Nagy hatással volt rám, és eldöntöttem, hogy része lesz az életemnek.
Nem így lett.
Egy súlyos betegség után egy új korszak kezdődött, amivel eleinte nem tudtam mit kezdeni. Eltiltottak a mozgástól, a testem rosszul működött, nem találtam a helyem. Aztán egy szép napon úgy döntöttem, vállalom a kockázatot, és felülírtam az orvosi utasításokat. Szép lassan megtanultam, hogy ami biztos, az a változás, és az is biztos, hogy ehhez alkalmazkodni szeretnék. Megtapasztaltam, hogy nekem a mozgás a kulcs ahhoz, hogy kilábaljak rossz élethelyzetekből, hogy a testem meggyógyítsa önmagát, hogy visszaszerezzem a kontrollt önmagam felett, hogy jól legyek.
…mozgás, mozgás, mozgás…
Én és a jóga….
A rendszeres gyakorlásom 2011-ben kezdődött Bikram jógával. A folyton csapongó gondolataim elcsitultak a lélegzetért folytatott küzdelemben, az állandó gyakorlatsor a testemnek erőt és stabilitást adott. Hálás vagyok ezekért az alapokért, a motiváló oktatóimért, és a közösségért.
A kíváncsiság vitt tovább. Sokféle órát látogattam, sok oktatónál gyakoroltam. Alapvetően reggel szeretek gyakorolni, ez a kedvenc napszakom. Így akadtam rá Sugár Bertalan „napindító”-nak nevezett órájára. Több éves jógagyakorlással a hátam mögött, úgy éreztem magam, mint egy kezdő. Visszamentem hát mindennek az elejére, újra építettem a gyakorlásomat. Ez volt a Gokul Vinyasa jógasorozat. Később nála végeztem az első oktatói tanfolyamot. Ő indított el az Astanga felé.
Az akkor 50 éves testem nagyon nehezen birkózott meg a szigorú, kötött sorozattal. Betegségem folytán állandó éjszakai fájdalmakat hozott. Többször feladtam. Minden újra kezdésnél másnál kezdtem gyakorolni, így találtam rá – a fasciális képzések által – a Mandalára és Pápa Gyöngyvérre. Nagyon sok segítséget kaptam, hogy a gyakorlásom lágyabb legyen, tudjon igazodni a testem aktuális állapotához. A tanulást is elkezdtem az alapoktól, egyelőre a Gerincjógával, ami egy alkalmazott jógatípus. Ez egy kicsit terápiás irány is, ami szépen beleilleszkedi eddigi tanulmányaimba.
Amióta gyakorlok, a jógához való viszonyom egy hullámvasút, ahogy változtam, úgy változott. Nagyon sokszor segített át nehezebb ételhelyzeteken, betegségeken, de volt olyan is, amikor nem. Ilyenkor hátra léptem egyet, elengedtem, mást csináltam.
Fontosnak tartom a folyamatos tanulást és a tanárhoz kötődő gyakorlást is. Az általam választott tanár a saját tudásom mércéje. Egy koordinátarendszer, amiben elhelyezhetem magam, amiben felfogó pontok vannak, ha eltévednék, és társak, akik bíztatnak, ha elbizonytalanodnék.
Én és a mozgásterápia…
Első saját könyvem, ami anatómiával foglalkozott ’Barcsay Jenő: Művészteti anatómia’ könyve, ami valójában képzőművészeti tankönyv. Ha fájt valamim, abból próbáltam kisilabizálni, mi is lehet az. Következő nagy élményem egy ukrán masszőr, aki rendbe tette a hátam és a nyakam, miután kaptam egy nyaki gerincsérv diagnózist. Az orvosi javaslat a kímélet volt. A kíméletben, pihentetésben nem hiszek. Hiszek a mozgásban, a konzervatív terápiákban és a test öngyógyító képességében. Hiszek az emberi test komplexitásában, a holisztikus szemléletben, tehát abban, ha csak egy valamivel van probléma, akkor is az egész testtel kell foglalkozni.
Rehabilitációm során sokat segített nekem a masszázs, így egyszer csak azt éreztem, meg kell tanulnom. Svédmasszázzsal kezdtem, majd OKJ-s tanfolyammal folytattam. Ez csalódás volt. Azért csináltam végig, mert volt egy tanár – Niedermüller Péter -, akinek a tudása és a szemlélete túl mutatott a hatvanas években íródott tankönyvön, ami a tananyag volt. Tanácsára kezdtem rögtön olyan helyeken tanulni, ahová a tudás ’nyugatról’ érkezik, illetve felajánlotta saját kezelőhelyiségét, hogy ott dolgozhassak. Ez egy kezdő masszőrnek óriási dolog.
A 2000-es évektől folynak a világban kutatások a kötőszövetről, másnéven a fasciáról. Ebbe az irányba indultam el. Itt végre rátaláltam a holisztikus szemléletre, a mozgásokat leíró hiányzó láncszemre, a keleti és nyugati tudás fúziójára. Képzési központomnak évek óta az Oriolus-Med-et tartom. Vezetője, Quastné Rigó Katalin személye garancia a szakmaiságra, az alázatos tanulásra, a folyamatos fejlődésre.
Képzéseim és szakmai tapasztalataim
Folyamatosan tanulok, és minél többet tanulok, annál inkább érzem, milyen kevés is ez.
Mind a jóga, mind a masszázs és a fasciális kezelések terén igyekszem a legmélyebb és legátfogóbb tudást megszerezni, hogy minél több eszközöm legyen, hogy minél több irányból tudjak rálátni egy adott problémára.